Európai kulturális nagyhét közeleg Budapesten, és ebből a filmesek sem maradhatnak ki. Mialatt az európai országok kulturális minisztereinek találkozója és az Europa Cinemas idei konferenciája zajlik, az artmozi-függők ifjú európai alkotók műveivel ismerkedhetnek. A Francia Intézet vezetésével, a budapesti kulturális intézetek közreműködésével a Művész moziban sorra kerülő fesztiválon tizenhárom európai ország fiatal rendezői mutatkoznak be. Lesznek közöttük a hazai mozikból már ismert alkotások (a finn Hymypoika és a spanyol Más világ), de a többségük igazi újdonság. A fiatal rendezőktől azt szoktuk meg, hogy saját korosztályukból választanak hősöket maguknak. Az effajta nemzedéki kalandra vágyók most sem csalódhatnak. Az angol New Town Original huszonéves, depressziós kisvárosi hősét a Prozac sem nyugtatja, az egyéjszakás kaland sem izgatja, mégis egyre vadabb eseményekbe sodródik. Kisvárosi punnyadás, erőszak és humor, karcos realizmus - mi mást is várnánk egy kortárs brit filmtől? Kallódó fiatalok népesítik be a Talán igen, talán nem című olasz filmet is, melyben néhány kora harmincas kispályás gombfocibajnok próbálja a végtelenségig elhúzni a semmittevés éveit. A holland Paradise Girls huszonéves hősnői a világ túlsó felén próbálnak kikecmeregni pasik okozta zűrjeikből - ázsiai beütések, érzelmes lelki tusa: a mustra egyik ígéretes darabja. És ha a fiataloktól indítottunk, jussunk előbbre is a korfán, a kapunyitási pánik filmjei mellett ugyanis akad néhány kedves, empatikus darab a kapuzárási piknikről. A francia Nem azért vagyok itt, hogy szeressenek és a lengyel Tulipánok idősödő, középkorú hőseinek életébe nem várt fordulat csempészi vissza az elveszettnek hitt álmokat, szerelmet és örömöket. Még két romantikus életreformfilm (a portugál André Valente és a dán Move Me!), valamint egy vicces észt kémfilm (Vadkacsák) megemlítése után a személyes favoritommal is előhozakodnék: a cseh fenegyerek, Petr Zelenka legújabb munkáját ugyan nem láttam, fanyar humorú korábbi munkáit (Gombdili, A sátán éve) ismerve azonban legújabb vad vígjátéka, a Hétköznapi őrületek sem okozhat csalódást - akik pedig a film alapjául szolgáló, a rendező által írt és a Kamrában Gothár Péter által színpadra állított darabot is látták, akár még adaptációs összehasonlításokat is végezhetnek, miféle excentrikus kalandokat bír el a színpad és mit a vászon, mitől őrül meg Prága, és hogyan tálalják ezt Pesten?