©2005 WARNER BROS. ENT. HARRY POTTER PUBLISHING RIGHTS © J.K.R.

Hogy ez a film hatása-e vagy a müzlié, azt nem nehéz kitalálni. Amikor a Harry Potter-franchise harmadik darabjának (Az azkabani fogoly) rendezésével a biztos kezű, de bugyuta Chris Columbus (Egy bébiszitter kalandjai, Reszkessetek betörők) után a producerek Alfonso Cuarónt (Szép remények, Anyádat is) bízták meg, egy apró pillanatra úgy tűnt, a főhősökkel egy időben maga a „sorozat” is kinövi gyermekbetegségeit, és az ijesztgetés után teret kapnak a korrekt thriller és az ifjúsági frászdráma műfajjegyei. Ezúton tudatjuk a kedves - leendő - nézőkkel a szomorú hírt, miszerint rövid kitérő után az alkotók visszavarázsoltak bennünket a digitális hacacáréval tarkított szüntelen paráztatás birodalmába, ahol minden pillanatban életek forognak kockán, egyre több a gonosz, és a kiválasztott úgy izzadja végig a történetet, mint Frodó az osztálykirándulást.

Nem kell megijedni (arra még bőven lesz alkalom a moziban), a Tűz Serlege nem gagyi ifjúsági horror, hanem egy új trilógia kellően sötét kezdődarabja, mely pazar látvánnyal és szédítő tempóval kárpótol minket a finom humor és jellemábrázolás hiányáért. A legkisebb jóindulattal is vérprofi iparosnak mondható Mike Newell rendező (Négy esküvő és egy temetés, Fedőneve: Donnie Brasco) egy könyvelő pontosságával veszi sorra a könyv cselekményét, és kíméletlenül küldi Harryt a pokol tornácára, hogy a kis karcosfejű egy életre megjegyezze: hamarosan döntenie kell könnyű és helyes, azaz Rossz és Jó között. Ahogy ez a hollywoodi családregényekben lenni szokott...