Ezek után azt láthatjuk, hogy a nő egy különös vonzalom és egy különös egyezség jegyében - melyet a Pokol hercege, Asztarot kínál neki - kap még egy esélyt az életre, de akkor és csak akkor, ha egy perc alatt meggyőz róla valakit, hogy vállalja át a halálát. Ekkor megkezdődik a versenyfutás az idővel, amiben az lesz a legviccesebb, hogy percenként minden újrakezdődik benne. A telefon cseng, és ugyanaz van a vonal túloldalán, aki már számtalanszor előtte, és elmondja ugyanazokat a dolgokat, hacsak a nő valami kiutat nem talál, máshogy nem reagál, mint előtte.

Tímár Péter A herceg haladékának történetén összesen tíz évet dolgozott. Egy interjúban legfontosabb filmjének nevezte ezt az életről és halálról szóló összegző munkát. A megvalósítás, főleg a trükkök és a képi megoldások sajnos leginkább egy hetvenes évekbeli sci-fi tévéfilméire emlékeztetnek, de az ötletes és intelligens forgatókönyv kárpótol érte. Bizonyos elemek pedig, például a hátborzongatóan minimalista Várakozók Csarnoka és annak két boszorkánya telitalálat. Sajnos Gáspár Tibor (a Herceg) most nem olyan jó, mint a Szemle-fődíjas Másnapban, az elsőfilmes Szabó Gabi pedig talán azért játszik strasbergi átélés nélkül és furcsa hanghordozással, mert ez a fajta alakítás remekül illik egy ilyen elvont moralitásba. László Zsolt pedig most is nagyszerű a túlvilági vándor, Thor szerepében.

Mindent egybevetve Tímár mély- és sokértelmű, szimbolikus alkotása remek választás ilyenkor karácsony és az óév után, amikor valaminek visszavonhatatlanul vége van, és valami új kezdődik.