A téli feltöltődésre a legjobb módszer egy séta a szabadban, vagy valamelyik téli sport űzése, ami a többiekhez képest - rendeltetésszerű használat mellett - kevésbé terheli a szervezetet, viszont annál élvezetesebb mozgásforma.

A téli sportolás leginkább havon - ritkább esetben jégen - való csúszás, különböző segédeszközökkel. Alapesetben az eszközzel történő lefelé irányuló haladást jelenti, ami a lejtő dőlésszögétől, és a fékezés mennyiségétől függően különböző - amíg el nem perecelünk, egyre gyorsuló - sebességgel zajlik. Az erős kockázati tényezők miatt ugrásszerűen emelkedik az adrenalintermelés, az anyagcsere felgyorsul, ezzel együtt a légzés is, így a tiszta levegő hatványozottan önti el a tüdőt, s kerül a véráramba. Ez nagyfokú örömérzettel jár és az egész szervezetre jó hatással van.

A csúszás egyik legnépszerűbb fajtája a szánkózás. A kutatások szerint a kilencedik században a viking törzsek használtak már hasonló felépítésű közlekedő-fuvarozó eszközt. Az első versenyt 1883-ban Svájcban rendezték. Sportági szinten három alfaja van, a szánkó (a hagyományos sportszeren háton fekve, lábbal előre csúsznak), a bob (a hengeres szerkezetet betolják, majd beleülnek) és a szkeleton (a két fogantyúval ellátott „tepsire” hasalva, arccal előrefelé repesztenek). A versenyek egy speciális jégteknőben zajlanak, a végsebesség a 145 km/h-t is elérheti, ha valaki kíváncsi, milyen egy verseny, nézze meg február közepén az olimpiai közvetítést!

A magyar dombok általában hómentesek, ezért aki ennek a szép sportnak akar hódolni, hegyre kell mennie egy jó csúszásért. Külön szánkózási célra is épülnek pályák fékezőkkel és ellenlejtőkkel, zsírosabb külföldi sípályák mellett találkozhatunk döntött kanyaros jégteknőkkel, illetve komolyabb, több kilométeres szabad szakaszokkal is.

A sípályákon szigorúan tilos és balesetveszélyes a csúszás ezen formája, ezért ha nem elégíti ki vágyunkat a szomszédos dombocska, irány az Anna-rét (Normafa) vagy a Mátra, ahol szívesen látják a szánfélék szerelmeseit!