Hajdu Szabolcs (Macerás ügyek, Tamara) legújabb filmje, a nemrég véget ért filmszemlén számos fontos díjat (nem utolsósorban a közönségdíjat) elnyert Fehér tenyér a tornászok világában játszódik. Mégsem hagyományos értelemben vett sportfilm, hanem inkább pattogó, feszes karriertörténet. Főhőse, Dongó kiskamaszként kezdi a versenytornát még valamikor a nyolcvanas évek elején Debrecenben. A soktucatnyi srác közül egyre többen morzsolódnak le, kevesen bírják a kiképzést. Puma, az edzőjük nem válogat a módszerekben: karddal csap oda, ha valaki akár egy lábujjnyit kilóg a sorból. Főképp azokkal kíméletlen, akikben látja a tehetséget, márpedig Dongó a csapat egyetlen igazi reménysége. Szülei nem sokat törődnek vele, legfeljebb ha vendég jön, kérik meg, hogy akrobatikus mutatványokkal szórakoztassa őket. A tétova szülők és a kegyetlen Puma között tipródó sráctól mindenki a nagy produkciót várja, ám a kérdés egyre inkább az lesz, hogy Dongó mit vár saját magától? A versenytornát vagy a cirkuszi mutatványoslétet választja, és ha egyszer döntött, van-e visszaút az egyik világból a másikba?

A Fehér tenyér húsz év történetét sűríti össze: az edzőjével viaskodó, kiskamasz Dongóból edző lesz, aki Kanadában egy tehetséges, de öntörvényű fiú, Kyle trénere lesz. Puma módszerei itt nem működnek, Dongó végül egyszerre edzője és versenytársa, kihívója lesz tanítványának, akivel a debreceni világbajnokságon is összeméri az erejét...

Hajdu Szabolcs filmje az időben előre-hátra ugorva meséli el három makacs hőse, Dongó, Puma és Kyle történetét. Húsz év, két kontinens, három ember és két világ: a Fehér tenyér igen nagy fesztávot fog át a nyolcvanas évek szürke és bávatag debreceni panelrengetegétől a hűvös-modern Kanadáig; az orosz-ukrán vándorcirkusz kopott manézsától az amerikai Cirque du Soleil csillogó-villogó szupercirkuszáig. Feszes sztori, markáns hősök, emlékezetes nagyjelenetek - a Fehér tenyér nagy dobbantás, a nemzetközi porondon is versenyképes produkció.