Természetesen erről a főzetről is több legenda kering: ki és hogyan találta fel. A leghihetőbb talán az, hogy körülbelül 5000 évvel ezelőtt Kínában, Shen Nong, aki bölcs, tudós császár és a művészetek kedvelője volt, megkövetelte, hogy egészségügyi okok miatt a vizet forralják fel ivás előtt. Egy nap, amikor birodalma látogatása közben kíséretével megpihent, szolgái épp az ivásra szánt vizet melegítették. Véletlenül száraz levél hullott a forró vízbe, s így az barnává lett. A tudományokban jártas császár érdeklődését felkeltette az új folyadék, megkóstolta, s igen frissítőnek találta. Így született meg - a mítosz szerint - a tea, viszont általános fogyasztását egy buddhista szerzetes - Boddhidharma - vezette be, aki meditációja segítőjeként fogyasztotta az italt.

A mi utunk, egyelőre a kínai körutat megelőzendő, a Király utcai teaszentélybe vezetett. A 2004-ben felújított környékről sajnálatomra eltűntek az italmérések, az alig használt elektronikai üzletek és az autóikból bőszen áruló „iparosok”, helyette viszont mintha visszatért volna a századelő hangulata. A 18-as szám alá lokalizált Mozaik alsó szintjén egy minden igényt kielégítő teaszaküzlet, és vízipipaszakbolt található, az emeleten pedig a nyugalom bázisa. A keleties stílusban berendezett pozíció ablakánál foglaltunk helyet. Miután kiderült, hogy bár a lelkesedés megvan, sajthiány miatt a hely egyetlen komolyabb étele ma nem kerül gyomrunkba, maradva a fő csapásirányon, lapsang suchong - füstízű ízesített fekete teát és vérnarancsfőzetet kértünk. A közel nyolcvanféle teakülönlegesség mellett hódolhatunk itt a vízipipázás szenvedélyének, továbbá ha épp almapirítgatásra szottyan kedvünk, azt is kiélhetjük. A második kört pincérünk ajánlatának engedve a Budapest Blend fekete tea dimenzióiban töltöttük, majd kilebegve a Király utcába nekiiramodtunk egy étkezde felé.

Mozaik Teaház
VII. Bp., Király u. 18.
Tel.: 266-7001